November 13-án, péntek késő délután kezdődött a Szent Márton-nap hagyományos ünnepsége a Főapátságban. A sorrendben tizenötödik, jubileumi esemény vendégeit a Főapát Úr mellett Balog Ádám az MKB Bank Zrt. elnök-vezérigazgatója, Simon Attila Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója és Bérci Balázs Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. ügyvezető igazgatója fogadta. Az ünnepség végén, Jankovics Marcell vehette át a Szent Márton-díjat.

Várszegi Asztrik főapát 17 órakor köszöntötte az ünnepség résztvevőit, főtámogatóit, szponzorait és a politikai és gazdasági élet megjelent vezető személyiségeit. Beszédében elmondta, hogy az idei alkalom mérföldkő a Szent Márton napok történetében, mert idén Márton püspök születésének ezerhétszázadik évfordulójára is emlékezünk. Különösen fontos az emlékezés a Pannonhalmi Főapátságban, hiszen Márton számunkra kétszer született meg. Egyszer 1700 évvel ezelőtt Pannóniában, aztán 996-ban, amikor az ország első bencés apátsága, Pannonhalma védőszentjének őt választotta István. A bencés közösség ezer éven keresztül őrizte és őrzi ma is a szerzetespüspök, a keresztény ókor és középkor e kiemelkedő szentjének emlékezetét.

Asztrik főapát így folytatta beszédét: A tours-i püspök, Márton születésének jubileumi évében Szent Márton monostorának szerzetesei is zarándokútra kelnek, hogy újra felfedezzék és megismerjék védőszentjüket, aki több mint ezer esztendeje égi pártfogójuk. A zarándokútra meghívják munkatársaikat, a rájuk bízott híveket és diákokat és most Önöket is, mivel alapítónk, Szent István szándéka szerint „közösségben vagyunk” népünkkel és minden nyíltszívű és jóakaratú emberrel. A Szent Márton-év programjai ezért is a közösségépítés és a kulturális párbeszéd gyújtópontjai köré épülnek.

Közösségünk azt az elkezdett munkát akarja folytatni, amit az elmúlt két évtized során a szabadság adta lehetőség során tettünk: közösséget építünk monostorunkban és körülötte egyre táguló körben. Ennek a tudatos építkezésnek fontos eleme és eszköze az ünnep, az ünneplés. Védőszentünk, Márton meghívó, integráló személyiség. Emlékezete is közösséget teremt és formál.

A főapáti köszöntő után következett az immár hagyományosan a Liszt Ferenc Kamarazenekar által adott koncert. A jeles évforduló alkalmából Händel műveiből válogatta ki a legszebb tételeket Rolla János karmester, amit a Nyíregyházi Cantemus Kórus közreműködésével adtak elő.

A felemelő zenei élmény után Fekete Károly református püspök mondta el köszöntő beszédét. A püspök kiemelte, hogy éppen most teljesül be a „Közösségben vagyunk” jelmondat, hiszen ennek jegyében szólalhat fel egy katolikus templomban egy református püspök. Emlékeztetett rá, hogy a bencések és debreceni reformátusok között ez nem a kezdet, hanem folytatása Balogh Ferenc debreceni professzor majd később Prohászka Ottokár püspök gondolatának miszerint Pannonhalma és Debrecen között a műveltség és a szeretet szivárványhídja húzódik, amelyen a megértés angyalai járnak, s ez a híd egy új délkör, egy új magyar meridián. Fekete püspök reményét fejezte ki, hogy a „megértés angyalai” között ott van Szent Márton, akinek az életprogramja ma is tükröt tart elénk.

Felhívta a figyelmet arra, hogy Jézus szeretet-parancsa egy olyan életprogram, amit Szent Márton maradéktalanul magáénak vallott, és aminek gazdag üzenete van napjainkban is: „Mit erőltet ugyanis ránk a környezetünk? A lazaság szemléletét, masszív igénytelenséget, lelketlen durvaságot, sziruposan slágerízű érzelgést, újgazdag sekélyességet, virtuális-idiótizmust, sokoldalú fantáziátlanságot, érzelmi blokkoltságot, általános unalmat, munkát kiváltó becstelenséget vagy munkakerülést, a könnyebb utak előnyben részesítését. Mivel a világ sodrása oly erős, az egyházi közeg lelki egészsége pedig oly gyönge, ezért sokkal több és elmélyültebb elcsendesedésre (meditatio), őszintébb Istenhez kiáltásra, bizonyosságban szólóbb imádságra (oratio), illetve bátor és folyamatos harcra van szükségünk a rafinált kísértésekkel szemben (tentatio).

Olyan korban élünk, amikor szinte túlhajtott módon a sztárokra figyel a világ, s nem a hitvallókra, pedig a hitvallók hite és erényei ma is utánzásra méltók lennének.

Ilyen aktuális életpélda a számunkra az 1700 évvel ezelőtt született pannóniai Márton püspök.”

A debreceni református püspök beszéde után átadták az idei Szent Márton-díjat, amit az alapítók (Pannonhalmi Főapátság, Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft.) egyhangúlag Jankovics Marcellnak ítéltek. A főapáti laudációban többek között elhangzott, hogy Jankovics édesapját 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Családját 1951-ben kitelepítették, 1953-ban térhettek vissza. A gyermek Marcell 1955-től a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégiumba járt, itt is érettségizett. Apját 1956-ban szabadították ki.

Jankovics Marcell munkái az embernek, a gyerekeknek, a felnőttben élő gyerekeknek szól. Ihlet, gyönyörködtet, tudatosít, motivál, nevel. Keresi és így keresteti az egységet, az egyet, a rendet. Alkotó tevékenységével nemcsak a Dunántúlt, de nem is csak Magyarországot, hanem az embert, az emberiséget éri el és tesz vele jót.

Az ünnepség a barokk ebédlőben és a kerengőben tartott állófogadással ért véget.