Szent Márton és Pannonhalma egy. Része a múltunknak, az életünknek és az öntudatunknak. A miénk, vele élünk, jelen van a házban. 1700 évvel ezelőtt született – hát megragadjuk ezt az évfordulót, hogy megünnepeljük. Megünnepeljük a kapcsolatunkat.
Az év folyamán tudatosítjuk, hogy része az életünknek, és meg akarjuk érteni, hogy ki volt ő. Ha végül aztán tudjuk, hogy ki volt ő, akkor követni is tudjuk abban, ahogy élt – mint Krisztus-kereső szerzetes, püspök, osztó ember.
Közösségben vagyunk: Pannonhalma Szent Mártonnal; Pannonhalma a barátaival; Pannonhalma azokkal, akikre Márton odafigyelt: a kiszolgáltatottakkal. Ebbe a közösségbe akarunk meghívni, ebben a közösségben akarunk növekedni.
Erre utal a logó: Márton jelen van Pannonhalmán az ereklyéjében kivált. De jelen van az emlékező és itt találkozó közösségekben – ezért a logó mint kapcsolati-hálózati rajz, amely az ereklye körvonalait veszi fel.
Az év két fókusza a közösségépítés és a párbeszéd.