Három hónapig Pannonhalmán az Ernst-kódex

facsimile

A Szent Márton öröksége című konferencia zárónapján a Pannonhalmi Főapátság Főkönyvtárában megnyitották azt az időszaki kiállítást, amelynek keretében a Széchenyi Könyvtár egyik legféltettebb kora középkori kincse az úgynevezett Ernst-kódex is megtekinthető. Az egyedi kiállítás és a kódex facsimile-kiadása a Szent Márton-év keretében valósult meg, ugyanúgy, ahogy Sulpicius Severus Szent Márton életírásának első, teljes magyar nyelvű fordításának könyvbemutatója is.

 

A 12. század végén másolt Ernst-kódex valószínűleg a pannonhalmi scriptóriumban (másolóműhelyben) készült. Szent István kis és nagy legendájának legkorábbi másolatát, illetve Sulpicius Severus Szent Márton életrajzát, valamint rövidebb, a szentről szóló szövegeket is tartalmaz. Jelképes erejű, hogy az Ernst-kódex, ha csak három hónapig is, de anyamonostorában és azon belül az ország legrégebbi, ezeréves múltú könyvtárában vendégeskedik. Érdekesség, hogy az Ernst-kódex 1934 óta a nemzeti könyvtár tulajdona és még sosem adták kölcsön ilyen hosszú időre.

unnepseg

A bensőséges megnyitó ünnepségen Károlyi György párizsi nagykövet beszédében Szent Márton mának szóló üzeneteit fogalmazta meg. Mint elmondta Márton is diplomata volt, aki sok helyre eljutott, sok emberrel találkozott és életpéldája három lényeges dolgot üzen nekünk. A köpenymegosztás az okos felebaráti szeretet példája, mert a jótékonykodás, akkor hasznosul igazán, ha a saját közösségünk iránti felelősségérzettel is párosul. Márton ezért adta át köpenyének csak az egyik, a saját tulajdonú felét, hiszen a másik fele a katonaság, azaz a császár tulajdona volt.

KarolyiA másik fontos üzenete éppen a közösségre vonatkozik. Arra, hogy Márton egyformán szolgálta országát és vallását, azaz mindkét közösséget egyszerre. A harmadik üzenet pedig az út maga. Márton, mint „viator”, azaz „utazó” mindig úton volt: járta a falvakat, egyházmegyéjét, látogatta papjait és püspöktársait és ezzel is tanúbizonyságot tett Krisztusról.

Ásványi Ilona, a pannonhalmi Főkönyvtár igazgatóhelyettese kiemelte, hogy a középkori monostori könyvtár 1090 körül bizonyíthatóan őrzött Szent Márton életrajzot, hiszen ő lett a pannonhalmi templom patrónusa Szent István ajánlására. Az Ernst-kódex tehát a tartalma és vélhető eredete miatt is többszörösen fontos Pannonhalmának.

Boka László, a Széchenyi Könyvtár tudományos igazgatója a kódex facsimile kiadásának apropóján megjegyezte, hogy ez a vállalkozás szépen illeszkedik a Szent Márton-év jelmondatához, hiszen valóban egy közösség erőfeszítésének gyümölcse, a kollegiális, felebaráti és keresztényi együttműködés szép példája.

Végül Dejcsics Konrád bencés szerzetes beszédében Szent Mártonhoz fűződő személyes viszonyának alakulását elemezte. Az életrajz Dialógusok fejezetének fordítása közben ugyanis megtapasztalta azt a megosztást és megosztottságot, ami Márton életét is jellemezte.Dejcsics

A negyedik században kereszténnyé váló emberek kiszakadtak addigi közösségeikből és megosztó személyiségekké váltak. Márton kemény fellépése feszültségeket és meghasonlásokat okozott. Saját kortársai is vitatták ténykedése értelmét. Az elidegenedés majd a feloldódás egy új közösségben a ma emberének is kihívást jelent. Nagy kérdés, hogy a 21. században merünk-e megosztó személyiségekké válni és elköteleződni a keresztény életforma mellett? – zárta gondolatait a mártoni Dialógusok fordítója.